Menü Bezárás

A nőstény csótányok évekig képesek hím nélkül szaporodni

  • A nőstények összebújnak és összehangolják aszexuális szaporodási ciklusukat
  • 15 szűz nőstény alkotott egy kizárólag nőstényekből álló kolóniát, amely több mint három évig tartott
  • A nőstény csótányoknak azonban nincs szükségük hímekre, szeretik a társaságot

A nőstény csótányok egy új tanulmány szerint képesek évekig szaporodni és több generációnyi kizárólag nőstény utódot létrehozni – anélkül, hogy egyetlen hímre is szükségük lenne.

Japán tudósok 15 szűz nőstényt használtak fel, hogy létrehozzanak egy tisztán nőstény kolóniát, amely több mint három évig együtt maradt.

ADVERTISMENT

A hím csótányokkal ellentétben, amelyek harcolnak, ha együtt vannak elhelyezve, a nőstények összebújnak és összehangolják szaporodási ciklusukat, több utódot hozva létre, mintha egyedül lennének.

A szakértők szerint ez a viselkedés a nőstények együttműködésének primitív példája.

Videóért görgessen lejjebb

A japán Hokkaidói Egyetem kutatói megállapították, hogy a nőstény csótányok évekig képesek szaporodni és több generációnyi utódot létrehozni aszexuális szaporodással. A szakértők szerint ez a viselkedés a nőstények együttműködésének primitív példája

A nőstény amerikai csótányok képesek petéket létrehozni parthenogenezissel, ami az ivartalan szaporodás egy fajtája.

A kutatók megállapították, hogy ha egyedül tartják őket, a szűz csótányok átlagosan 13,4 nap után raknak aszexuálisan petéket.

A nőstények csoportjában tartott szűz csótányok azonban lényegesen gyorsabban végezték a parthenogenezist – átlagosan mindössze tíz nap alatt raknak petéket.

Ez arra utal, hogy bár a nőstény csótányoknak nincs szükségük hímekre az utódok előállításához, szeretik a társaságot.

A szakértők szerint ez a viselkedés a nőstény együttműködés primitív példája.

A japán Hokkaidói Egyetem kutatásai szerint a nőstény amerikai csótányok képesek parthenogenezissel, azaz az ivartalan szaporodás egy fajtájával petéket termelni.

Az utódok kizárólag az anyai petéből fejlődnek, így mindig nőstények, de túlélnek és maguk is képesek utódokat létrehozni.

A többi ízeltlábúhoz hasonlóan, amelyek ilyen módon szaporodnak, csak akkor teszik ezt, ha hímek nem állnak rendelkezésre, mivel alacsonyabb a túlélési arányuk, mint a normál szaporodással létrehozott egyedeknek.

A nőstény csótányok a Zoological Letters című szaklapban megjelent tanulmány szerint képesek mérlegelni, hogy egy adott populációban mekkora a párkeresés valószínűsége azáltal, hogy kiszámítják a hímek teljes számát, de azt is, hogy hányan állnak rokonságban velük.

A kutatók megállapították, hogy ha egyedül tartják őket, a szűz csótányok átlagosan 13,4 nap után aszexuálisan rakják le tojásaikat.

A nőstények csoportjában tartott szűz csótányok azonban lényegesen gyorsabban végezték a parthenogenezist – átlagosan mindössze tíz nap alatt petéztek.

Ez arra utal, hogy bár a nőstény csótányoknak nincs szükségük hímekre az utódok létrehozásához, szeretik a társaságot – írja a LiveScience.

Click here to resize this module

A kutatók olyan kísérletet végeztek, amelyben nőstény csótányokat helyeztek különböző helyzetekbe – hímekkel együtt tartották őket, ivartalanított hímeket, egyedül tartották őket, vagy más nőstényekkel együtt tartották őket.

Megszámolták, hány tojást rakott le az egyes kontrollhelyzetekben, és mennyi idő alatt rakta le a nőstény csótány ezeket a tojásokat.

A kutatások szerint a nőstény csótányoknak ugyan nincs szükségük hímekre az utódok létrehozásához, de szeretik a társaságot, és gyorsabban szaporodnak a kizárólag nőstényekből álló kolóniákban (állomány)

Mi a PARTHENOGÉNEZIS?

A parthenogenezis a gerincteleneknél gyakori, a gerinceseknél azonban ritka – magyarázták a kutatók.

Az ivartalan szaporodás egy formája, amelyben az utódok meg nem termékenyített petesejtekből fejlődnek ki.

A gerinceseknél a parthenogenezisről különösen akkor beszélhetünk, amikor egy meg nem termékenyített petesejt magába szív egy genetikailag azonos testvérsejtet.

Ez különösen gyakori az ízeltlábúak körében, de megtalálható egyes halfajoknál, kétéltűeknél, madaraknál és hüllőknél is.

A keletkező utódok az anyjuk genetikai sokféleségének körülbelül felével rendelkeznek, és gyakran elpusztulnak.

A kasztrált hímekkel együtt tartva késleltetik a folyamatot, mintha nőstényekkel együtt tartanák őket – olvasható a tanulmányban.

ADVERTISMENT

A kutatók úgy vélik, hogy a nőstények azért szinkronizálják a parthenogenezist, hogy maximalizálják a túlélő utódok számát.

“Egy másik vizsgálati irányvonal kimutatta, hogy a csoportos nőstények a korábban ismertnél fenntarthatóbbá teszik a parthenogenezist; egy 15 szűz nőstényből álló alapító kolónia több mint három évig elegendő volt a nőstény utódok előállításához” – írják a kutatók.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük