Menü Bezárás

Ergotizmus

7.4 Emberi kockázat és megbetegedés

A középkorban Európában, különösen Franciaországban a 9-14. századtól a gabonában található anyarozs (Claviceps spp. fertőzött) fogyasztása miatt az emberi anyarozs járványok jelentkeztek. Az anyarozs megnyilvánulásai közé tartozott a viszketés, a zsibbadás, az izomgörcsök, a tartós görcsök és görcsök, valamint a rendkívüli fájdalom. Az áldozat végtagjai, általában a lábfej vagy a lábszár, hideget éreztek, ami égő érzéssel váltakozott (Szent Antal tüze). Gyakori volt a zsibbadás és a száraz üszkösödés, amit az ujjak, kezek vagy lábak elvesztése követett. Egész végtagok üszkösödhettek el és válhattak le. A szoptatós anyáknál az anyarozs-mérgezés gyakori szövődménye volt az abortusz vagy az agalaktia.

Az anyarozsnak ismert volt egy görcsös formája is, amelyet néhány naponta jelentkező görcsös epizódok, valamint mániás epizódok és hallucinációk jellemeztek. Mary Matossian történész felvetette, hogy a parasztok őrjöngő tevékenysége, amely a francia forradalomban csúcsosodott ki, a parasztok akkori fő táplálékának, a rozskenyérnek az anyarozs alkaloidjai miatt alakulhatott ki. Azt feltételezik, hogy az anyarozs alkaloidok az Egyesült Államokban a salemi boszorkányperek egyik tényezője is voltak. A mezőgazdasági gyakorlatban bekövetkezett változásokkal – például azzal, hogy a rozsot a búza váltotta fel fő gabonafajtaként – a járványok megszűntek.

Az anyarozs alkaloidok jelenlegi emberi kockázata elsősorban a szennyezett gabonafélék vagy melléktermékek fogyasztásából, illetve a terápiás gyógyszerek vagy a visszaélés kábítószerének, például az LSD-nek a túladagolásából származik. A fejlett országokban a szabályozás bevezetése és a mezőgazdasági és malomipari eljárások fejlődése miatt az emberi kockázat ezekben az országokban elsősorban a terápiás gyógyszerek túladagolásából (pl. a migrénes fejfájásra használt ergotamin-tartarát), a kábítószerrel való visszaélésből (pl., nagy mennyiségű ergotamin fogyasztása abortusz kiváltására), vagy rekreációs drogok (pl. LSD) használata, nem pedig a szennyezett gabonaszemek fogyasztása.

A fejlődő országokban több ergotizmus-járványról is beszámoltak. Indiában (1958-1975) a körteköles (bajra) Claviceps fusiformis általi fertőzését követően. A tünetek bélrendszeri jellegűek voltak, beleértve a hányingert és hányást; szédülésről is beszámoltak. Etiópiából két gangrénás anyarozsjárványt jelentettek (1978 és 2001), amelyet az árpát (0,75% anyarozs) fertőző vadzabból származó Claviceps purpurea szklerócium okozott. Ergotamint és ergometrint mutattak ki. Az általános tünetek közé tartozott a gyengeség, a formikáció (tapintási hallucináció, amely azzal a meggyőződéssel jár, hogy valami mászik a testen vagy a bőr alatt), égő érzés, hányinger, hányás és hasmenés. A csecsemők éhen haltak, feltehetően a szoptatási problémák miatt.

Noha a fejlett országokban nem fordulnak elő anyarozsjárványok, a gabonafélék Claviceps spp. általi fertőzése még mindig gyakori. Az USA-ban a búza és a rozs emberi fogyasztásra nem biztonságosnak minősül, ha 0,3 tömegszázaléknál több szkleróciumot tartalmaz, a zab, a tritikálé és az árpa pedig akkor, ha 0,1%-nál több szkleróciumot tartalmaz. Az EU által az anyarozsra vonatkozóan megállapított maximális szint 0,05% a durumbúzában és a közönséges búzában, azaz 0,05% vagy 500 mg/kg tömegsúlyú szklerócium. Ausztráliában és Új-Zélandon hasonló szintet állapítottak meg a gabonafélékre. Kanadában a gabonaszemeket 0,01% anyarozs-szkleróciumtól a legjobb minőségűeknél 0,1%-ig a legrosszabb minőségűeknél 0,1%-ig osztályozzák.

Az EU-ban az anyarozs csoportos TDI értéke 0,06 μg/testsúlykilogramm/nap, a csoportos akut referenciadózis (ARfD) pedig 1 μg/testsúlykilogramm az anyarozs-alkaloidok esetében. A legmagasabb étrendi expozíció azokban az országokban fordul elő, ahol viszonylag sok rozskenyeret és zsemlét fogyasztanak, különösen a kisgyermekek és a gyermekek esetében. Az anyarozs-alkaloidok maximális szintje az állati takarmányban szarvasmarha, juh és ló esetében 3 mg/kg, sertés esetében 6 mg/kg, baromfi esetében 3 mg/kg.

A migrénkészítményekben alkalmazott ergotamin terápiás alkalmazásának mellékhatásai közé tartozik a hányinger, ritkábban az alsó végtagok hasi és izomgörcsei, hasmenés és szédülés. Nagy dózisok esetén az akut hatások közé tartozik a hányás, hasmenés, erős szomjúság, viszketés, bizsergés és hideg bőr, szapora és gyenge pulzus, zavartság és kóma. Halál is bekövetkezhet. A leggyakrabban jelentett súlyos krónikus hatás a végtagok iszkémiája a súlyos perifériás érgörcs miatt (angiográfiával kimutatott), ami üszkösödéshez vezet.

Az ergotamin túladagolás akut hatásai az emberben a kifejezett érösszehúzó hatásának köszönhetőek. Az emezis a központi dopaminreceptorok stimulálása miatt lép fel. A krónikus adagolás kardiovaszkuláris elváltozásokat eredményez (lásd Szív-, ér- és vázizomrendszer, 46. fejezet). Az artériákban és arteriolákban mediális (simaizom) hipertrófia és hiperplázia intimaproliferációval, amelyet a simaizomsejtek beáramlása és proliferációja, fokozott glikozaminoglikán-termelés és endotélsejt-hypertrófia jellemez, ami a perifériás erekben okkluzív érelváltozásokhoz vezet. A proliferatív valvulopathia a szívbillentyűkben lévő stromasejtek 5HT2B szerotoninreceptoron keresztül történő stimulációja miatt fordulhat elő. Perifériás neuropátiát is leírtak az érintett motoros egységek sorvadásával. Az ergotamin túlzott alkalmazásáról is beszámoltak, amely enkefalopátiát, fokális motoros vagy szenzoros tüneteket, görcsöket és kómát eredményezett.

Az ergotamin erős oxitocikus hatása a terhes méhben simaizom-összehúzódásokat eredményez. Az ergotamin abortuszgátló hatása miatt történő alkalmazása gyakran túlzott méhösszehúzódáshoz vezetett, és gyakran iszkémiás károsodást okozott a magzatnak; ezért az ergotamin ma már ellenjavallt terhesség alatt. Az ergometrin-maleátot azonban a harmadik stádiumú szülés aktív kezelésére és a szülés utáni vérzés megelőzésére vagy kezelésére írják elő. Az ergometrin túladagolása görcsrohamokhoz és üszkösödéshez vezethet.

Az LSD használata a katekolaminerg stimuláció jeleit okozza, mint például mydriasis, vérnyomás-emelkedés, tachycardia, emelkedett testhőmérséklet, remegés és hiperreflexia, valamint súlyos észlelési torzulás és hallucinációk. A hatások általában 12 óra alatt megszűnnek. Hosszú távú használat tartós pszichózist vagy poszthallucinogén észlelési zavart válthat ki.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük