Menü Bezárás

Giovanni, Nikki 1943-

Két új kötet, Blues: For All the Changes és a Quilting the Black-Eyed Pea: Poems and Not Quite Poems című kötete a huszadik századból a huszonegyedikbe való átmenetet jelzi olyan költészettel, amely “társadalmilag tudatos, szókimondó és pajzánul vicces” – írja Donna Seaman a Booklistben. “Giovanni ügyesen használja ki a bluesban rejlő iróniát, kemény, ravasz és átható monológokat ír, amelyek egyszerre ostorozzák a rasszizmust és dicsérik az élet jó dolgait.” A Blues, amely a tüdőrákkal folytatott küzdelme után jelent meg, és öt év után az első verseskötete, “gondolatokat kínál a betegséggel folytatott harcáról, a természetről és a mindennapokról – mindezt a kemény valóság adagjaival, a társadalmi-politikai nézőpontok keverékével és a veszteség személyes emlékeivel fűszerezve” – írta Denolynn Carroll az American Visions-ból, aki a “The Faith of a Mustard Seed (In the Power of a Poem)” című kötetből idéz: “Szeretem a nemzedékemet, amiért megpróbálja ezeket az igazságokat magától értetődőnek tartani. Kedvelek minket azért, mert használtuk a fegyvereket, amelyekkel rendelkeztünk. Kedvelek minket, amiért kitartottunk, és még most is megosztjuk, amit remélünk, és tudjuk, amit szeretnénk.” A Publishers Weekly munkatársának, Calvin Reidnek adott interjújában Giovanni “a Blues-t úgy jellemezte, mint “az én környezeti művemet”, és vannak benne benyomások a virginiai otthona körüli földről, de ez a gyűjtemény tiszteleg a néhai bluesénekesnő, Alberta Hunter előtt is; kiderül belőle a sport iránti szeretete éppúgy, mint Betty Shabazz iránti szerelme; jazzriffek keverednek azokkal az emlékekkel, amikor apjával a stadionba ment a Cincinnati Reds meccsére.”. A Quilting, ahogy a cím már elárulja, “anekdotákat, elmélkedéseket és dicsőítő énekeket” tartalmaz – írja Tara Betts, a Black Issues Book Review munkatársa. Van egy prózai vers, amely Rosa Parks előtt tiszteleg, tükrözve azt a megtiszteltetést, amelyet nemrégiben Giovanni kapott, amikor 2002-ben elnyerte az első Rosa Parks Woman of Courage-díjat. Mabe a kötetben megjegyzi, hogy “az egyedülálló anyaság, a tüdőrákkal való küzdelem, az irodalmi díjak zápora és a tudományos karrier gazdagította, de nem tompította éle”, bár – teszi hozzá ironikusan – “ma radikálisnak lenni néha azt jelenti, hogy Ralph Naderre kell szavazni”. De ahogy Tara Betts rámutatott, Giovanni továbbra is szavaival harcol a rasszizmus ellen, bárhol is bukkan fel, ahogy “ez az “Önbizonyító vers”-ben kiderül: “Egyszerűen nem bombázhatjuk / újra és újra ugyanazokat az embereket, mert nem akarjuk / beismerni, hogy az őrület házilag termett””. A Quilt megjelenésének idején Samiya Bashir, a Black Issues Book Review munkatársa egy interjúban úgy vélte, hogy Giovanni “széles rajongói bázist tartott fenn, talán azért, mert mindig is a szerelmet helyezte élete és munkája középpontjába”, egy olyan szerelmet, amely néha védekező dühöt vált ki belőle, ami még mindig megjelenik az írásaiban.”

2003-ban Giovanni kiadta a The Nikki Giovanni Poetry Collection című hangoskönyvet. Az 1968-tól napjainkig terjedő költészetét felölelő, “a rasszizmustól, Rosa Parks-tól és Emmett Tilltől kezdve a szerelmen és az anyaságon át a finom csirkés dobozokig” – Sandy Bauers (Knight Ridder) szerint – a gyűjtemény életre kelti a költő hangját. “A lapon Giovanni írásainak nagy része retorikusnak tűnik” – állította Rochelle Ratner a Library Journalban, de “felolvasását hallgatva a dogmát felváltja a szenvedély”. Bauers dicsérte a produkciót: “A versek önmagukban is megérik az árát. Giovanni rengeteg energiával és lelkesedéssel olvas. Az övé a síknyelvű költészet. Semmi metaforikus hókuszpókusz, ami oly sokunkat zavarba hoz. Reményteljes jövőképe: “Talán egy nap az egész közösséget már nem az fogja foglalkoztatni, hogy ki kivel alszik. Talán egy nap a zsidó közösség megnyugszik, a keresztény közösség elégedett lesz, a mohamedán közösség békében él, és mi többiek mindannyian nagyszerű ételeket kapunk a szent napokon, új dalokat tanulunk és harmóniában énekelünk.”

2005-ben Giovanni kiadta a Rosa című gyermekkönyvet, amely Rosa Park híres, a buszon való helyfeladás megtagadásáról és a polgárjogi mozgalom más sorsfordító eseményeiről szól. Margaret Bush a School Library Journalnak írt kritikájában “lenyűgözőnek” és “szép és elgondolkodtató bevezetőnek” nevezte a könyvet a polgári engedetlenség e vízválasztó cselekedeteiről.” A Publishers Weekly kritikusa hasonlóképpen dicsérte a könyvet, mint “egy figyelemre méltó történelmi esemény, valamint Mrs. Parks rendkívüli integritásának és elszántságának friss megközelítését.”

“A legtöbb író túl sok időt tölt egyedül; ez egy magányos szakma” – magyarázta egyszer Giovanni. “Nem én vagyok az egyetlen költő, aki erre rámutat. Ha nem vesszük rá magunkat, hogy kimozduljunk és találkozzunk emberekkel, sok mindenről lemaradunk”. A tanítás, az előadások tartása, a szoros családi kapcsolatok fenntartása és a közösségében való aktív részvétel lehetővé tette a költő számára, hogy az írói magányt számtalan élettapasztalattal ellensúlyozza. ” gazdagítja az életemet, úgy értem, folyamatosan emlékeztet mindannyiunkat arra, hogy vannak más gondok is odakint” – mondta Giovanni. “Kiszélesíti a világot…. Vannak bizonyos készségeim, amelyeket át tudok adni, és át is akarok adni, és ez megtart engem a közösségemben és az írók közösségében, akik nem hivatásos, de érdeklődő írók. Azt hiszem, ez jó.”

“Az írás … az, amit azért csinálok, hogy igazoljam a levegőt, amit belélegzek” – írta Giovanni, magyarázva hivatásválasztását a CA-ban. “Olyan írónak tartanak, aki dühből ír, és ez összezavar. Mi másból írnak az írók? Egy versnek mondania kell valamit. Valamiféle értelmet kell adnia; lírainak kell lennie; lényegre törőnek; és mégis képesnek kell lennie arra, hogy bármelyik olvasó is legyen olyan kedves, hogy kézbe vegye a könyvet”.” Giovanni úgy véli, az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy megtapasztalta az életet, és képes volt ezeket a tapasztalatokat átültetni a műveibe – “alkalmazni a megtanult leckéket”, ahogyan a CA-ban fogalmazott. “Nem ez a célja az embereknek, hogy éljenek és osszák meg egymással? Hogy mások legalább ne kövessék el ugyanazt a hibát, hiszen ritkán vagyunk képesek újraalkotni az élet pozitív dolgait.” Továbbra is büszkén tekint vissza az amerikai költészethez való hozzájárulására. “Úgy gondolom, hogy fejlődtem; úgy érzem, hogy a munkásságom sokat fejlődött” – mondta egyszer egy interjúalanyának. “Mindig is valami mást akartam csinálni, és azt hiszem, minden egyes könyv változást hozott. Remélem, hogy a következő könyv is így folytatódik. Mint minden író, azt hiszem, én is folyamatosan a szívet keresem”. Végezetül elmondta: “az emberek lenyűgöznek engem. Az ember csak próbálja őket költőileg boncolgatni, hogy lássa, mi van bennük”. Mabe-hoz hozzátette: “Az emberek azt mondják, hogy az íróknak tapasztalatra van szükségük. Nem tapasztalat kell, hanem empátia. Annyira korlátozó azt gondolni, hogy valamit meg kell tenned ahhoz, hogy írni tudj róla. Fontos, hogy növeljük az empátiára és a meghallgatásra való képességünket. Nem kell rabszolgává válnom ahhoz, hogy írjak róla.”

Biográfiai és kritikai források:

KÖNYVEK

Contemporary Literary Criticism, 64. kötet, Gale (Detroit, MI), 1991.

Contemporary Poets, St. James Press (Detroit, MI), 1996, pp. 390-391.

Evans, Mari, editor, Black Women Writers, 1950-1980: A Critical Evaluation, Doubleday (New York, NY), 1984.

Fowler, Virginia, Nikki Giovanni, Twayne (Boston, MA), 1992.

Fowler, Virginia, szerkesztő, Conversations with Nikki Giovanni, University Press of Mississippi (Jackson, MS), 1992.

Georgoudaki, Ekaterini, and Domna Pastourmatzi, editors, Women: A kultúra alkotói. Hellenic Association of American Studies (Thessaloníki, Görögország), 1997.

Giovanni, Nikki, Gemini: An Extended Autobiographical Statement on My First Twenty-five Years of Being a Black Poet, Bobbs-Merrill (Indianapolis, IN), 1971.

Inge, Tonette Bond, editor, Southern Women Writers: The New Generation, University of Alabama Press (Tuscaloosa, AL), 1990.

Josephson, Judith P., Nikki Giovanni: Poet of the People, Enslow Publishers, 2003.

Lee, Don L., Dynamite Voices I: Black Poets of the 1960s, Broadside Press (Detroit, MI), 1971, pp. 68-73.

Lewis, Ida, introduction to My House, Morrow (New York, NY), 1972.

Mitchel, Felicia, editor, Her Words: Diverse Voices in Contemporary Appalachian Women’s Poetry, University of Tennessee Press (Knoxville, TN), 2002.

Tate, Claudia, editor, Black Women Writers at Work, Crossroads Publishing, 1983.

Twentieth-Century Children’s Writers, 4th edition, St. James Press (Detroit, MI), 1995, p. 388.

Twentieth-Century Young Adult Writers, St. James Press (Detroit, MI), 1994, pp. 245-246.

Weixlmann, Joe, and Chester J. Fontenot, editors, Studies in Black American Literature, Volume II: Belief vs. Theory in Black American Literary Criticism, Penkevill Publishing, 1986.

PERIODIKUMOK

American Visions, 1998. február-március, 30. o.; 1999. október, 34. o.

Black Issues Book Review, 2002. november-december, 1., 32. o.; 2003. március-április, 31. o.

Black World, 1974. július.

Bulletin of the Center for Children’s Books, 1980. október, 31. o.; 1996. június, 31. o.

Bulletin of the Center for Children’s Books, 1980. október, 31. o.; 1996. jún. 334.

Capital Times (Madison, WI), 1997. február 7., p. 13A.

Christian Science Monitor, 1996. március 20., p. 13.

Cimarron Review, 1988. április, p. 13.

Cimarron Review, 1988. ápr. 94.

Cincinnati Enquirer (Cincinnati, OH), 1999. június 3., p. B01.

Ebony, 1972. február, pp. 48-50.

English Journal, 1973. április, pp. 650.

Essence, May, 1999, p. 122.

Griot, spring, 1995, p. 18.

Harper’s Bazaar, July, 1972, p. 50.

Horn Book, September-October, 1994, p. 575.

Jet, April 4, 1994, p. 29.

Kirkus Reviews, September 15, 1971, p. 1051; January 1, 1974, p. 11; March 15, 1996, p. 447.

New York Times, August 1, 1996, p. C9; May 14, 2000, p. A40.

New York Times Book Review, November 28, 1971, p. 8.

Virginian Pilot, March 2, 1997 p. J2.

Voice of Youth Advocates, December, 1994, p. 298; October, 1996, pp. 229-230.

Washington Post Book Review, February 14, 1988, p. 3.

Washington Post Book World, February 13, 1994, p. 4.

ONLINE

African-American Literature Book Club, http://authors.aalbc.com/ (March 9, 2004), author profile.

BlackEngineer, http://www.blackengineer.com/ (January 14, 2003), discussion with Giovanni.

Nikki Giovanni Home Page, http://nikki-giovanni.com/ (March 9, 2004).

Paula Gordon Show, http://www.paulagordon.com/ (January 22, 2003), interview with Giovanni.

Poets, http://www.poets.org/ (March 9, 2004), “Nikki Giovanni.”

Voices from the Gaps: Women Writers of Color, http://voices.cla.umn.edu/ (March 9, 2004).

Writers Write, http://www.writerswrite.com/ (March 2, 2006), interview with Nikki Giovanni.

OTHER

Spirit to Spirit: The Poetry of Nikki Giovanni, a PBS special, 1987.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük